A bűvös 4 paneles fa bejárati ajtó, avagy a viktoriánus korszak legnépszerűbb angol bejárati ajtók
1714-1830 Grúz négytáblás fa bejárati ajtók
A grúz korszak az Egyesült Királyság egy jelentős történelmi korszaka, amelyet a négy királyról neveztek el, akik egymást követően kerültek a trónra. Az építészeti kialakítás jellegzetes és vadul lenyűgözőnek bizonyult. A londoni sorházak között sétálva a György-korabeli építészet erős és impozáns, így a fa bejárati ajtóknak is ugyanezt kellett visszatükrözniük. Fontos volt az, hogy ezek a fa bejárati ajtók a megfelelő első benyomást keltsék az emberekben és a benyomás kiemelkedő legyen. Az autentikus György-korabeli sorházak egyik legfontosabb jellemzője a szimmetria. Az ajtó gyakran középen a ház elején helyezkedik el és mindig páros számú ablak van mind a két oldalon.
A korabeliek elsőként nagyra értékelték a négy díszpanellal ellátott fa bejárati ajtókat és ez a divatirányzat az akkori építészetben hamar a csúcsra jutott. Ez a kialakítás tüzes ellentéte a régmúltban használt fa bejárati ajtókkal kapcsolatban. A tipikus grúz fa bejárati ajtó hat paneles volt, de a négy paneles ajtók jobban elterjedtek, különösen a benti fa beltéri ajtók és a hátsó bejárati ajtók körében. Ebben az időszakban a legtöbb fa bejárati ajtó teljesen tömör, azaz üveg nélküliek voltak, de a korszak vége felé általánossá vált, hogy a két felső panel helyett üveget helyeztek a világosabb és a stílusosabb megjelenés érdekében. Jellemző volt, hogy a bejárati ajtókat fehérre vagy feketére festették.
Az akkori időkben vagy más néven a korabeli városok házai hajlamosak voltak egyesen az utcafrontra nyílni és nem volt semmiféle tornác része, amely védte volna a bejárati ajtót a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól, ezért különböző típusú paneleket használtak fel a faanyag védelmének érdekében. Az ajtók gyakran tartalmaztak tompa és perem panelek, amelyeket úgy terveztek meg, hogy kívülről nagyon laposok legyenek így nem állt fenn az esővíz összegyűlésének az esélye, valamint a fa bejárati ajtó meghajlásának és megrepedésének a veszélye.
1837-1901 Viktoriánus négy paneles fa bejárati ajtók:
A viktoriánus korszakban London népesség növekedése robbanásszerű növekedés jellemezte, mivel az ipari forradalom meghozta a tömeggyártást. Nagy volt a munkaerőre a kereslet így a környező régiókból megélni vágyók munkát kerestek, amely az iparnak kedvezett a legjobban. Az 1801-es és 1851-es népszámlálási adatok is azt mutatják, hogy a lakosság csaknem megduplázódott és így nagyon gyorsan több ezer ház épült fel rövid időn belül. A legjellemzőbb építészeti formatervezés az egyszerű sorházak voltak, amelyeket ma is előszeretettel látunk London bájos utcáin. A hely mindig prémium kategóriájú volt az elit réteg számára, így tökéletesen gondozott kertek vagy nagyon fentünő autó beállók kialakítása egyszerűen nem voltak lehetségesek, így a lakástulajdonosok leginkább építészeti részletekben mutatták be gazdagságukat.
A viktoriánus korszakban rengeteg négy paneles fa bejárati ajtót szereltek be az otthonokba országszerte. Az akkori időkben az emberek nagyra értékelték egy kis luxust otthonaikban, kezdve a kültéri ajtókkal egyaránt, amelyek már megmutatták, hogy mi várható egy-egy otthonon belül. Legyen szó egy gyári munkás szerény otthonáról vagy a gyártulajdonos egyszerűen pazar és terebélyes birtokáról vagy egy hatalmas középületről, az ajtónyílás jelentőségét sohasem becsülték alá, hanem a fa bejárati ajtók külsőjét díszítő díszitő díszes részleteket vették figyelembe.
Az ilyen otthonok külső bejárati ajtói általában laposabb panelekből állnak, amelyet külső kerületéhez dekoratív díszelem léccel vannak ellátva, hogy extrán elbűvölő megjelenést kölcsönözzenek. Ezek erősek és biztonságosak voltak abban az időben, amikor a bűnözés nagyon elterjedt volt, de ahogy manapság az akkori időkben a viktoriánus ingatlantulajdonosokat ez nem nagyon foglalkoztatta túlságosan. A kulcsokat leggyakrabban egy madzagra felfűzvr hagyták hátra. A részletes és szépen megmunkált díszléceket kézzel készítették és mint az ilyen extra elem plusz költséget eredményeztek. Ezek a legtöbb esetben csak kívülről voltak jelen, mivel ez volt a legfontosabb, hogy ez szimbolizálja a gazdagságot és az ingatlantulajdonos népszerűségét. A fa beltéri ajtók is hasonlóképpen voltak kialakítva, de erről egy következő cikkünkben térünk ki részletesebben.
Egy másik részlet, amely gyakran látható az ebből az időből származó történelmi ajtóknál, hogy az ólomüveg, amely a felső két panelt helyettesíti. Ez a kialakítás az akkori időkben tüzes ellentéte volt a korábban megszokott ajtóknál, mivel a 19. század elején az ólomüveg tulajdonképpen úgymond teljesen elfeledett művészeti volt, közel 200 éve nem volt egyszerűen divat akkor már. A korszak megnövekedett termeléseknek ellenére, ahol mindenből sokat és gyorsan kellett előállítani (itt a kézműves dolgok háttérbe szorultak), viszont vissza szerettek volna valamit hozni a régmúltból és az ólomüvegezés így ismételten divattá vált a fa bejárati ajtóknál. Ahogy az üvegezés népszerűbbé vált így olcsóbbak és könnyen gyártható vált, ami sokkal bonyolultabb és élénkebb színű mintákat eredményezett.
A gazdagság iránti vágy még inkább folytatódott a nagyon és gazdagabb ingatlanoknál, amelyek a négy impozáns paneles fa bejárati ajtókat fektettek be, amelyek általában egy nyitott tornácra helyezkedtek el, a grúz korszakra jellegzetes úgy mond az utca fontra kitett ajtóival ellentétben. Ez azt jelentette, hogy az emberek nagymértékben a prémium fa bejárati ajtók egyedi tervezési stílusára összpontosíthattak anélkül, hogy aggódtak volna az szélsőséges időjárási károktól. A bejárati ajtókat gyakran igen sötét és merészebbnél merészebb színekre festették dekoratív fa panelekkel és miden oldalról levágták, hogy megemelt burkolatot hozzanak létre, amely 3 dimenziós megjelenést ad és így fokozta azt az illúziót, hogy a bejárati ajtó vastagabb, mint volt. Ezek mind azt a célt szolgálták, hogy a gazdagságot keltsék a járókelők figyelmébe. A tehetősebbek otthonában is gyakran láttak francia ajtókat, amelyek kiváló fényforrást jelentettek az elektromosság előtti időkben.
Viszont annak ellenére, hogy ebben az időszakban a bejárati ajtókra helyezték a hangsúlyt, a viktoriánus háztulajdonosok büszkék voltak a beltéri és egyben a hátsó ajtóikra is, hogy biztosítsák az otthonukban folytonosságot és az eleganciát. A hát bejárati ajtó leg gyakran tömör négypaneles vagy üvegezett kivitelűek voltak, sokkal leegyszerűsítettebb dekorációs elemekkel.
Az alkalmazott faanyag a legtöbbször tölgy vagy fenyő volt. A Tudor House Kft által forgalmazott prémium fa bejárati ajtók csak és kifejezetten minőségi, alaposan kiválogatott és kezelt tölgy, kőris vagy borovi fenyőből készülnek. Így rendkívül strapabíró, stabil, amelyek ellenállnak a rohadásnak, így az új fa bejárati ajtók évtizedekig remekül megtartják külső megjelenését.
